 |
| Versenyen érdemeltem ki |
Étape 1 - Auchan
Egy könnyed lejtővel, majd egy kisebb emelkedővel kezdem meg mai edzésemet. Jól esik a mozgás, bár a bal lábamban érzem az elmúlt napok kerékpár-futás kombinációs edzéseit. Mindenesetre az Auchant elhagyva, az M1-M7 közös bevezetője felett még töretlen lelkesedéssel suhanok át: az idő kicsit meleg (30 Celsius fok körüli), a tempó jó (30 km/óra feletti), és a forgalom sem olyan vészes, az autósok jó fejek, nagy ívben kerülnek ki.
Étape 2 - Montagnes de Törökbálint
Egy erős ereszkedést követően megérkezek a Törökbálintot megelőző emelkedőkhöz. Kellemetlenül meredek szakasz ez - legalábbis nekem -, de Quintana stílusban ülve győzöm le a dombokat. Arra figyelek, hogy a pedálfordulat lehetőleg 90 fölött maradjon és a sebességem se essen túlságosan vissza.
 |
| A pálya szinttérképe, az elején pár izzasztó emelkedővel |
Jól esik felérni a tetejére, úgy érzem, minden egyes alkalommal könnyedebben veszem ezt az akadályt, de azért a végén lévő éles jobbkanyaros ereszkedő igazi felüdülés. Utána egy hosszú egyenes szakasz következik, hogy végiggurulva Törökbálinton kiérjek az 1-es főútra.
Étape 3 - Visites à Budaörs
Budaörsre beérve egy újabb kellemetlen meredek szakasz kezdődik, vissza is kell váltanom rendesen, hogy bírjam tartani a tempót. Több busz is elhúz mellettem, kormos füstöt okádnak, de legalább egyik se tol le az árokba. Hiába, a hozzám hasonló "zseb-Contadorok" élete nem olyan fényes, minket nem motorosok, hanem dízel haszongépjárművek vezetnek fel.
Budaörs belvárosát is megnézem, hogy aztán a Tescónál ismét átguruljak az M1-M7 fölött: itt egy rettentő rossz minőségű szakasz kezdődik, kátyús és tele van javításokkal, olyan, mintha a Tour cambrai szakaszán található macskaköves utakon tekernék.
Étape 4 - Dans les bois
Kis kitérőt teszek a Hosszúréti-patak irányába, hogy aztán a korábbi útvonalamon visszafele haladva elforduljak Kamaraerdő felé. Itt egy 3 vágányos vasútpályát kell kereszteznem: szerencsére nem jön a pécsi intercity így nem kell a lecsukódó sorompók alatt átszáguldanom, hogy ne törjön meg a lendületem.
A Kamaraerdőn átvezető szakasz inkább hasonlít terepkerékpározáshoz, mint országúti bringázáshoz: hetekkel ezelőtt középen feltúrták, hogy valami csövet fektessenek le, majd földdel betemették és úgy hagyták. Az aszfaltos útból így lett göröngyös földút, ahol még egy kocogó kikerülése is nagy kihívást jelent.
Étape 5 - Retour à Budaörs
Kamaraerdőt elhagyva, Pistályt érintve hamarosan ismét az autópálya fölött találom magam: a mai nap során háromszor mentem át felette és egyszer bújtam át a gyorsforgalmi út alatt.
Mivel még csak 25 kilométer környékén tartok és mára egy 30-ast előlegeztem meg magamnak, kicsit tekergek még Budaörsön: a városi uszoda felé veszem az irányt, hogy három piros lámpa is megállítson. Nem esik jól a folyamatos megállás, újraindulás, így élvezem, amikor az autópálya melletti szervizúton ismét 30 km/óra fölé gyorsíthatok.
 |
| Jól körbejártam a környéket |
Étape 6 - La finition
Az utolsó kilométereken már érzem a fáradtságot, de azért meghúzom a tempót, amennyire csak lehet. Összesen 32,74 kilométer lett a mai adag, 26,67 km/órás átlagsebességgel.
Épilogue
Levezetésként még futottam egy rövid gyorsat: 6 kilométer 4 perc 44 másodperces átlagtempóval. Nem mondom, hogy könnyed volt, kicsit ki kellett lépnem a komfortzónámból, de alapvetően jólesett. Ahogy a gyümölcsös-fagyis frissítő is az edzést követően.
 |
| A fagyiban sok a magnézium, de nem elég |
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése