5i50 - azaz, 1.5 km úszás, 40 km kerékpár és 10 km futás. Ezek az olimpiai triatlon verseny távjai és ezt tervezem én is teljesíteni idén augusztusban.
Számomra az úszás a kritikus elem ebben a hármasban: ha azt túlélem végig tudom csinálni a versenyt. Persze azért nem árt a három eltérő mozgásfajtát egymás után is gyakorolni, éppen ezért az úszás kihagyásával bringázást és futást terveztem szombat délelőttre.
Ideális bicajos reggel volt: kellemes napsütés, szél alig. Persze egy hosszú ujjú felső még elfért a kerékpáros trikó alá: 30 kilométeres óránkénti sebességnél kellemetlen tud lenni a menetszél.
Fél kilenc előtt nem sokkal indultam el, most egyedül. Kicsit izgultam, hogy "felvezető" nélkül nem fogok-e eltévedni, mert van egy két nem teljesen triviális kanyar, forduló a "pályán", de azért egész jól emlékeztem merre is kell tekerni.
 |
| Egyszerű az útvonal: oda, aztán vissza |
Az elején igyekeztem spórolni az erőmmel, tudván, hogy a bringázás után még futás is vár rám. Kicsit rövidítettem is a távon, az eddigi 52 kilométer helyett így "csak" 43 és fél lett a vége: a Tököl utáni töltésen volt egy kis kitérő, ahol kényelmesen meg tudtam fordulni. Visszafele valahogy könnyebben ment a dolog, bemelegedtem, vagy esetleg mégis volt egy kis hátszél, nem tudom, mindenesetre egész könnyedén és gyorsan haladtam.
A depózást egyszerűen oldottam meg: a bringát felvittem az első emeleti lakásba, gyors átöltözés, egy kis frissítés (víz és müzliszelet), majd alig hat perccel a hazatérés után már meg is kezdődött a futás. Nagyon furcsa érzés volt az elején: úgy éreztem egy helyben toporgok, közben sokkal gyorsabban indultam, mint szerettem volna. Nyilván azért van ez, mert a bringa sokkal nagyobb lábmozgással működik, mint a futás és a sebesség is lényegesen nagyobb. Azért igyekeztem nem elfutni már az elejét, de így is 5 perc körüli ezreseket hoztam.
A futást 10 óra körül kezdtem meg, ekkor már elég meleg lett, 20 fok körül lehetett a hőmérséklet. 5 kilométer után már jól jött volna egy kis frissítés, de nem hoztam magammal vizet és egy kútnál sem akartam megállni: kicsit merevnek éreztem a lábaimat. A táv felétől aztán lassulni is kezdtem, persze nem drámai módon, de éreztem, hogy nem tudom visszahozni a kezdeti sebességet. 8 kilométernél már elegem volt az egészből, de azért inkább a szántóföldek felé fordultam a lakóparkot elhagyva: ismerem magam, ha a célhoz közel kell még összekaparnom 500 métert a hiányzó tízeshez, akkor inkább megállok, így pedig jó eséllyel hazáig futva meglesz a kitűzött táv.
 |
| Hosszú egyenesek, néhány kanyar és máris megvan a tízes |
Meg is lett, szinte pontosan a kapunknál jelzett az órám, hogy elértem a 10 kilométert. Kis nyújtás, majd felsétáltam a lakásba és egy (izotóniás) sörrel lazítottam az elfáradt és lemerevedett izmaimat.
Nagy okosságot nem tudtam levonni a végén, kicsit megnyugodtam, hogy teljesíteni tudom a versenytávot. Persze az úszás az elején még egy nagy kérdés, de valahogy majd azt is összerakom.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése