A dilemma...töltött káposzta vagy futás?

Restanciáim vannak. A futással tán kevésbé, de a blogolással feltétlenül.

Végre valóban kezd beindulni a futószezon. Bár úgy érzem, hogy  meglehetősen le vagyok maradva. Tavaly már február közepétől tudtam kint futni, idén meg a március sem kedvezett. Ráadásul a teremben futás időszaka sem volt felhőtlen. Kisebb-nagyobb betegségek szakították meg a felkészülésemet. Ilyen módon a tavaszi versenynaptár is meglehetően hézagos, úgy is mondhatnám, hogy az UB-n kívül nem tudom, hogy mire van reális esély. Mert az UltraBalaton természetesen kihagyhatatlan. Idén 25-30 km-t vállaltam két részletben. Remélem, ez reális vállalás.

A felkészülést az sem segíti, hogy időnként előjön a csípőproblémám. Nagyon tudatosan odafigyelek a bemelegítésre és a nyújtásra, valamint a fokozatos terhelésre, de idén még nem sikerült 10K fölé lépnem. Valahogy nehezebben is melegszem be. Régen kb. 2km után érzetem úgy, hogy kifutok a világból. Ez most 5km-nél jelentkezik. Az első pár km-en inkább azt érzem, mintha ólomból lennének a lábaim. A korábbi határtalan eufóriát igyekszem tudatos motivációra cserélni, mert nem szeretnék egy futást sem kihagyni sérülés miatt. Az idei célom, a felmaraton, de képes vagyok szembenézi a határaimmal. Jelenleg úgy érzem, hogy erőben, tüdővel és izomzattal bőven 10 fölé tudnék menni, de eddig okosan 10 körül mindig leálltam, ha felsejlett  valami térd- vagy csípőfájdalom. Fokozatosan szeretném az ízületeimet hozzászoktatni a hosszabb távhoz. A felkészülésemet egy új Nike lunarglide 6-os is segíti, ami a tavalyi 5-öshöz képest számomra nagyságrenddel jobb. Bár a tavalyi cipőm eredetileg férfi fazon és mivel nekem keskeny a lábam, így most jövök rá, hogy tavaly mindig lötyögött a lábfejemen a cipő. A mostani tökéletesen rásimul a lábamra és  a csillapítása is tökéletes. A cipőt a Nike különleges kiképzésű futózoknijával egészítem ki, így végre sikerült megoldanom a vízhólyag problémákat és nem utolsó sorban megspórolok több doboz ragtapaszt is. 

A kinti futások helyszínét kissé unom, bár a közelben lévő lakópark megkerülése éppen 1 km, ami tökéletes alap az intervallum futásokhoz. Evvel együtt mostanában inkább elmegyek egy közeli rekortánpályához. Igaz, hogy nem túl hosszú a kör, csupán 300 m, de valamiért mégis szeretek itt futni. A lábam határozottan megérzi a rugalmasabb talajt és monotonitás egyáltalán nem zavar. Nagyon jól elvagyok a gondolataimmal.   Az idei futásaim még mesze elmaradnak a tavalyi eredményeimhez képest. 6 körüli átlaggal futok 10km-en. Viszont tegnap este sürgősen endorfinra volt szükségem, így  mikor a futás és egy tál töltött káposzta között kellett döntenem, akkor a futást választottam és beiktattam soron kívül egy un. rövid-gyors futást. Próbáltam jól meghajtani, 2km-nél majdnem meghaltam és az utolsó km-en megérkező eső és szél sem kedvezett, de végül sikerült  az 5km-t 5.25-ös átlaggal futnom. Úgyhogy evvel a futással végleg elindultam idei futóterveim megvalósítása felé és az első izomlázam is végre megérkezett.