Edzésnapló - 2015. 03. 29. Az első tekerés

A nyakfájdalomra nem készültem fel. Minden másra gondoltam volna, láb, derék, kar, de hogy a nyakam fog fájni 50 kilométer intenzív bringázás után, azt nem vártam.

Bellezza Italiana

Most jött el az idő, hogy felavassam a februárban beszerzett új szerzeményem, életem első országúti bringáját. A Bottecchia Unica egy igazi szépség - van aki féltékeny is rá kicsit -, eddig sajnáltam is kivinni a szabadba. Persze elsősorban nem ez, hanem az időjárás és az időhiány akadályozott meg abban, hogy végre megtegyem vele az első kört. Eddig csak görgőn nyúztam, összesen alig 100 kilométeren, ami ugyanakkor a négy fal között tekerve elég tetemes távnak érződik. 

Most hétvége se volt ideális a tekeréshez: vasárnap reggel erős szél és kellemetlen hűvös fogadott, de legalább nem esett. Jól beöltöztem, még derékmelegítőt is vettem. Az utolsó pillanatban a bringás kesztyűt is egy melegebb futókesztyűre cseréltem, majd áttekertem alkalmi edzőpartneremhez, Gáborhoz, hogy nekivágjunk a kitűzött távnak. 10 körül már úton is voltunk: Gábor vezetett, ő tudta az útvonalat. Számára ez rutin tekerés volt, sokszor járt már ezen a körön: Dunaharasztiból indulva Taksonynál gurultunk át a Csepel-szigetre, majd Szigethalom érintése után Tököl fele fordultunk, hogy délnek tekerve Szigetújfalunál forduljunk vissza. Ezt követően Szigetszentmártonon és Szigetcsépen vezetett át az utunk, majd Tökölnél tértünk rá az útra, amin jöttünk és ami végül hazavezetett minket.

Az 52 kilométeres út eleje egész jól ment: gyorsan felvettünk egy kényelmes, nem túl lassú, de nem is megerőltető utazósebességet. A 30 km/óra fölötti sebességet egészen sokáig, Szigethalomig tudtuk tartani, ahol aztán erős ellenszélbe futottunk bele. Itt visszaestünk és jó 5 km/órával lassabban haladtunk.

A szigeten végig a széllel küzdöttünk, ami hol szemből, hol oldalról nehezítette az utunkat. Ezen kívül az út se volt tökéletes: a legsimább aszfalt a tököli börtön előtt fogadott minket, itt megint sikerült 30-35 km/óra közé hajtani a bringát. A végére jól el is fáradtunk és amikor visszatértünk a "szárazföldre" már nem ment annyira frissen a tekerés, mint az elején. 

Azért összességében jól telt az edzés, és azt gondolom elsőre a 27,7 km/órás átlagsebesség sem rossza annyira. Nagyon nem is készültem ki, a belső combomat éreztem a végén. Meg a nyakamat, de azt nagyon: meg kell szokni, hogy máshogy kell tartani a fejet a kormányra hajolva, mint egy "normál" bicajon.

A bringa is jól szuperált: nagyon kényelmes, könnyű, jól irányítható szerkezet, élmény vele menni. Koszos se lett, így visszakerült a görgőre, hogy a következő alkalomig ott pihenjen. Ami remélem nem várat túl sokáig.

Gábor két bringával is elbír