A víz nem az én közegem. Gyerekkoromban, 7-8 évesen megtanultam úszni, majd egy év kihagyást követően úgy fél évig még edzésekre is jártam. Nem ért túl sok sikerélmény, sőt olyannyira elment a kedvem az úszástól, hogy gyakorlatilag az azt követő 30 év alatt összesen pár száz métert úszhattam.
Idén mégis eldöntöttem: úszni fogok. Sőt, sokat fogok úszni. Legalább 1,5 kilométert szeretnék egyben, nyílt vízen, gyorsúszásban magam mögött tudni.
Nos, ettől még távol vagyok, nagyon távol. Januárban kezdtem el lejárni az uszodába, hogy felfrissítsem a rég elfeledett - talán sosem volt - úszótechnikámat. Nem volt meglepetés, ami rám várt: mellben alig bírtam 500 métert leevickélni, gyorsban pedig már egy hossz után kifulladtam.
Említettem, hogy 25 méteres medencében készülök? A hosszt tessék így értelmezni.
Szóval, gyalázatos az úszótudásom, de ezt én is tudom. Azóta mellben sokat fejlődtem: most már 1.000-1.200 méter megy, egész jó tempóban. A gyorssal is tettem pár próbát, de továbbra is úgy éreztem, csak az elején vett nagy levegőnek köszönhetően tudom végigúszni a medencét - ami 25 méter, mint már említettem. Valahol útközben elvész a szufla, egyszerűen nem jutok elég levegőhöz.
Elhatároztam hát, hogy edzőt fogadok. Pontosabban mondva, oktatót. A különbségtétel nem a segítőm tudásbeli szintjére utal, sokkal inkább arra, hogy úgy érzem, az alapoktól kezdve újra kell tanulnom, mit jelent úszni.
 |
| Elszánt vagy rémült? |
Ma volt az első alkalom, a reggel 8 óra már a Dagály 25 méteres tanmedencéjében talált. Elsőre bemutattam mit is tudok: két hossz gyorsúszás a rövid bemelegítő után. Ezt követően, amíg én levegő után kapkodtam a medence szélén és igyekeztem nem beleájulni a vízbe, Gergő - az edzőm(!) - azzal biztatott, hogy nem is olyan rossz ez. Van pár kulcsfontosságú dolog, amin viszont javítani kell: a fejtartás, a levegővétel módja és a lábtempó. Ha melléteszem a kartempót, ami elmondása szerint majdnem jó volt, csak 75%-ban nem tudok úszni. Biztató kezdet - gondoltam.
Az óra hátralévő részében előkerült az úszódeszka, így azzal róttam a hosszokat, változatos gyakorlatokat végrehajtva: hol két kézzel kellett fognom és előre venni a levegőt, figyelve a lábtempó helyességére. Máskor egy kézzel ragadtam meg a deszkát, a másik kéz a comb mellett. Így gyakoroltam a helyes fejtartást és a levegővételt.
Csináltunk gyakorlatokat a medence szélébe kapaszkodva is. Itt jöttem rá, hogy apró kis tartásbeli javítások mennyire befolyásolják a teljesítményt. Azzal, hogy a fejemet jobban lefele fordítottam, a medence alját bámulva, jelentősen javult a vízfekvésem.
Az edzés vége felé egy kis levezető mellúszás következett. Élveztem, hogy ebben az úszásnemben sokkal magabiztosabban mozgok a medencében, ezért az edzői utasítást a fülem mellett elengedve, nem annyira kényelmes tempóban toltam le négy hosszt. Itt már éreztem a gyakorlatok pozitív hatását: sokkal jobban beraktam a fejem a vízbe, a medence alját bámulva gyorsabban siklottam előre.
Persze mellben is van mit javítani: a lábtempóm elég féloldalas, jobb lábammal nem rúgok akkorát és kevésbé is húzom magam alá. "Csámpás" vagyok, ahogy Gergő fogalmazott. Így aztán ezt gyakoroltuk, deszkával és a medence falába kapaszkodva is.
Kellemesen elfáradtam a végére. Érzem, hogy hosszú út áll még előttem, de most kicsit bizakodóbb vagyok. Természetesen egy alkalom alatt nem tanultam meg jól úszni, viszont egy mikronnyi javulást már most is érzek, illetve tudom, mire kell odafigyelnem.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése