A mai edzés grafikonját elnézve olyan, mintha egy hullámvasútra ültem volna fel: Budaörs dimbes-dombos tája jó terep a szintes futáshoz. Igazából intervallum edzésre készültem, de Orsi - mondjuk így - rábeszélt, hogy egy rövidebb edzést tartsak ma. Így tempó futásnak indult a dolog, de ez lett belőle:
 |
Hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem el felfelé futni az egyik meredekebb utcán, ami aztán egyszer csak igazán meredek lett: másfél kilométer után úgy éreztem ég a tüdőm. Eszembe jutott, hogy mennyit futottam a Gellérthegyen és már mióta kacérkodok Budaörs lankáival. Hát most megkaptam.
Fárasztó, de jó volt, remélem hasznos is lesz. Még éreztem a szombati 26 kilométert a lábamban, de azért végig tudtam nyomni teljes erőből ezt a rövidke távot. A végén még sprintelni is volt erőm, így az utolsó kilométer sikeredett a leggyorsabbra: 4 perc 44 másodperc alatt teljesítettem a végső, gyakorlatilag már sík terepen futó ezrest.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése