Fussunk emelt fővel

Olvasom Kiss Áron írását a Sportlabor oldalán amiben azt a kérdést feszegeti, miért vállalunk felkészületlenül extrém teljesítményeket, amelyekre sem a szervezetünk, sem az elménk nincs kellően trenírozva. Hasonló gondolatok fogalmazódnak meg bennem, amikor félbehagyott UltraBalaton versenyekről, szenvedősen végigtolt nagyatádi ironmanokról olvasok: indulók, akik 8-12-16 hónap alatt a semmiből jöttek, de úgy érzik, mindenre képesek. A cikk végkövetkeztetése, hogy tiszteljük a távot, a teljesítményt és készüljünk alázattal, szorgalommal.

Ezzel teljesen egyet tudok érteni, és kiegészíteném még egy dologgal: ne becsüljük le a kisebb távokat se, magunkat se, ha még nem vagyunk készen az egy teljes körre a Margitszigeten, ha a félmaraton csak álom, vagy ha nem nevezhetjük magunkat ultrafutónak. Kis túlzással ugyan, de mondhatjuk, hogy a modern ember nem futásra született, a 2 kilométer valóban nagy teljesítmény 20-30 év tespedés után.

Mindenki itt kezdi

Az UltraBalatonról jut eszembe: valahol a 35. kilométerem környékén szóba elegyedtem az egyik egyéni teljesítővel. Amikor rákérdezett, én milyen távot futok, szinte szégyenkezve mondtam, hogy csak egy maratont. Rögtön egy ellenkező töltésű gondolat is megjelent bennem: miért is szégyellem magam emiatt? Miért kisebb az én teljesítményem az övéhez képest? A csapatunkban voltak akik 6-7 kilométert futottak egy-egy szakaszon és én sem úgy tekintettem rájuk, mint akik csak ennyire képesek.

Murakami írja a könyvében, hogy a legnagyobb ellenfelünk mi magunk vagyunk. A hobbi futásban valóban ez a szép és ez az igazi kihívás: önmagunkat kell legyőzni és nem másokat. Mindez közhely, és hajlamosak vagyunk a közhelyeket nem komolyan venni, de ezt akár mantraként is mondogathatjuk magunkban, ha úgy érezzük az a teljesítmény, amit nyújtani tudunk, nem teljesítmény: Ma legyőzöm magam, a többi nem számít.

Legyünk büszkék magunkra, a teljesítményünkre, a fejlődésünkre. Emeljük fel a fejünket - szó szerint is, hiszen a jó testtartás nagyon fontos :) - és fussunk, amennyit jólesik.