A hosszú futásaim általában hétvégére esnek. Így volt ez most is: a héten volt már intervallum edzésem, tempó futásom kettő is, mára egy hosszabb távot terveztem. Mindezt Orsival közösen: az ő félmaratoni edzéstervében is mára esett egy 14 kilométeres etap.
A hosszú futások többnyire könnyű futások. Könnyűek, abban az értelemben, hogy nincsen időterv, gyakran a távot se határozom meg pontosan. Ilyenkor igazából arra figyelek, hogy végig élvezzem a futást. Ma annyiban tértem el a bevett szokástól, hogy Orsi edzéstervének megfelelően konkrét távot lőttünk be, de ettől függetlenül kényelmes tempóban, igazi örömfutásra készültem.
 |
| Könnyű futás: látszik, hogy mosolyog |
Kellemes időben kezdtünk neki, nem volt hőség, a nap felhők mögé bújt és a délelőtti zivatar (ami igazából monszun szerű özönvíz volt) hatására párás, ámde mégis friss volt a klíma. Ez az idill aztán hamar szertefoszlott: a negyedik kilométer körül kibújt a nap és ugyan nem a szokásos nyári hévvel szórta sugarait, de azért hirtelen jó pár fokkal melegebb lett.
A pulzusomra most is igyekeztem figyelni: a "könnyű" és "kellemes" kifejezések ebben a kontextusban azt jelentik, hogy valahol 150 percenkénti ütésszám az ideális. Nincs szigorú tartomány, de nem érdemes túlságosan elgaloppozni az elejét, hogy a végén is legyen még erő behúzni az utolsó kilométereket. Így kellemes 6 perc körüli ezresekkel kezdtünk és gyakorlatilag ezt a tempót tartottuk végig.
 |
| Távolban a felhők csak dísznek voltak |
Az esőzés miatt néhol a terepfutás szépségeibe is belekóstoltunk: a dombokról leáramló víz sarat és köveket, illetve egyéb hordalékot hordott az aszfaltra, a Köérberki-tó pedig majdnem elöntötte a körülötte futó sétányt.
Az útvonal jól ismert volt előttünk: Kamarerdőből indulva először Pistály felé futottunk, majd visszafordulva a Hosszúréti patak mellett lévő parkon keresztül Kőérberek felé vettük az útirányt. Itt már kezdett melegünk lenni és jól jött az a kis víz, amit előrelátóan magammal vittem. A levegő egy szakaszon megrekedt és a kellemes klíma már csak távoli emléknek tűnt. Szerencsére ez a szakasz rövid ideig tartott: a budaörsi reptér melletti bicikliútra kanyarodva feltámadt a szél, ami az utolsó 4 kilométerre kellően felfrissített minket.
Orsi végig egyenletes, jó tempóban futott, nekem csak követni kellett az általa diktált iramot. Szerencsére egyikünket se hátráltatta sérülés, így a kitűzött távot még pár száz méterrel megtoldva végeztünk a mai penzummal.
 |
| Statisztika |
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése