Edzésnapló - 2014.07.23. Margitsziget

A mai edzés helyszíne a Margitsziget volt. A város közepén található kis zöld szigetet körbeölelő 5,3 kilométeres rekortán pálya népszerű a futók körében, én is itt kezdtem, itt futottam le az első 10 kilométeremet, majd itt sikerült először három kört, azaz majdnem 16 kilométert futnom. A Duna mellett futva az embernek az az érzése, hogy az egész sziget egy nagy futópálya: sokan vagyunk, vegyes a társaság, van aki csak lazán kocog, vannak akik lélekszakadva rohannak, mások pedig láthatóan már nem az első körüket róják. Ráadásul ma Nike Futóklub van, így a létszám megsokszorozódik.

Megjegyzés: legközelebb mosolyogni selfizés közben :)

Kihasználva a Futóklub adta ingyen öltöző lehetőségét, egy gyors regisztrációt követően belépek a MAC (Margitszigeti Atlétikai Centrum) lepukkant öltözőjébe. Itt is sokan vagyunk, alig férek hozzá a szekrényemhez. Gyors átöltözés és igyekszem is ki a pályára, hogy még a tömeg előtt elinduljak.

Mára tempófutást terveztem, két körön keresztül. Az első 7-8 kilométeren nem engedem teljesen elszabadulni a pulzust, igyekszem a 4-es zóna felső határában, azaz 165-170 bpm-en tartani. Eddigi tapasztalatom szerint ez 5 perc 10 másodperces ezrest jelent, ha jó formában vagyok, akkor tudok egy kicsit gyorsabban is futni ilyen szívverés mellett.

Regisztrációért ingyen öltözőjegy jár

Gyors bemelegítés, közben beállítom az órát és a zenét, egy utolsó korty víz, majd elrajtolok. Az első pár száz méteren kicsit kapkodom a levegőt: persze nem fulladozok, de azért nem teljesen nyugodt a légzésem. Ezzel nincs is baj, így szokott lenni, tudom, hogy hamar beáll egy nyugodt tempóra. Így is van, 500 méter után már szépen, egyenletesen veszem a levegőt, ahogy kell.

A mai futásnál a helyes testtartásra és a jó futótechnikára is igyekszem figyelni. Ilyen távon nem, de 25 kilométer fölött már megtapasztaltam, hogy a rossz technikából, testtartásból adódóan milyen kellemetlen fájdalmak, zsibbadások jelentkezhetnek. Legutóbb egy harminc kilométeres edzést követően alig bírtam felemelni a bal karomat. Tudom, hogy kicsit görnyedten futok, a vállaimat túlságosan felemelem, így most ügyelek arra, hogy egyenes háttal, felemelt fejjel és leengedett vállakkal rójam a kilométereket.

Az első pár ezer méter jó iramban, kényelmesen telik. Nem szakadok meg, a pulzusom is szépen beáll 165-re és a tempóm is jobb, mint amire számítottam: alig vagyok 1-2 másodperccel 5 perc felett kilométerenként. A Margitsziget északi csücskén, a fordító után szembe kapom a lemenő napot, ami teljes erőből süt. Nem kellemetlen, sőt, még plusz energiát is ad, így önkéntelenül is gyorsítok kicsit, aminek következtében a pulzus felmegy 170-re. Két gyorsabb ezrest követően (4:52 és 4:57) kissé visszafogom magam, mert tudom, így könnyedén elszállhat a szívritmusom és bár nem kellemetlen így futni, a terv az volt, hogy csak a második kör végén gyorsítok.

A sok futón kívül rengeteg rendőr is van a szigeten. Már a sziget bejáratánál is feltűntek, de a futópálya mellett is sokan sétálgatnak, hogy aztán tömegével tűnjenek fel a sportuszoda előtt. Most zajlik a vízilabda Eb és úgy látszik a mai mérkőzéseket kiemelten kell biztosítani. A pálya is le van zárva egy kis részen: egy kis felüljárót építettek az uszoda és a pálya közé, gondolom a szurkolók kényelmesebb ki- és bejutása miatt. Azon a pár méteren a futókat az útra terelik, így sikerül belefutnom egy kisebb csapat görög vízilabda szurkolóba, akiket úgy kell eltessékelni magam elől, hogy haladhassak tovább. Szerencsére a második körben már nincs ilyen tumultus az uszoda környékén.

Tempó és pulzus rendben volt ma

Az órámra nézve látom, jól haladok, bár kicsit csalódottsággal tölt el, hogy a tempóm visszaesik, de hát a mai cél a pulzus féken tartása volt, és az 5:10-es ezres átlag végül is megfelel az előzetes terveknek. Továbbra is kellemesen érzem magam, nem szakadok meg, nem fáj semmi, úgy érzem a testtartásom és a technikám is rendben van.

Amikor ismét elérem a sziget északi pontján lévő visszafordítót, felgyorsítok. Ettől a ponttól kezdve nem figyelek oda a pulzusomra. Nem akarom teljesen kihajtani magam a hátralévő 2,5 kilométeren, de ritmust váltok és felpörgetem a sebességem. Az első ezrest 4 perc 45 másodperccel abszolválom. Közben úgy érzem magam, mintha suhannék: továbbra sincs fáradtság, légszomj, nem fáj semmi, csak élvezem a futást. A 10. kilométer kicsit lassabb: 4:53-at mutat az óra. Már csak pár száz méter van hátra, így próbálom még egy kicsit fokozni a tempót, hogy egy jó átlagot hozzak ki erre az edzésre. A MAC-nál lévő óra alatt elfutva leállítom az órámat, lassan kocogok még egy kicsit, majd visszasétálok az ivókúthoz.

A végére kicsit beborult

Elhatároztam, hogy az edzéseimet fotókkal is dokumentálom, így próbálok keresni valami jó helyet pár kép elkészítésére. Időközben felhők gyűltek az égre, és a nap is a horizontot súrolja már, közel sem ideálisak a fényviszonyok és hát a telefonom se egy profi kamera, ezért az elkészült fotókból alig tudok valamit felhasználni.

Statisztika

Az eredménnyel elégedett vagyok: sikerült hoznom a tervet, a pulzus átlagom 168 ütés percenként, az átlagtempóm pedig kereken 5 perc kilométerenként.

A fotózással elmegy az idő, így elsumákolom a nyújtást. Gyors zuhany, majd irány a belváros, ahol Orsival - ő egy kemény intervallos edzést tolt ma - és barátainkkal találkozunk, hogy fröccsök formájában pótoljuk az elveszített folyadékot.

Nem éppen a hidratálás legjobb módja