"Igazságtalan dolog amatőr futókat profikkal indítani." - mondta valaki előttem, amikor a jól megérdemelt sörömért álltam sorba. A mondatot hallva eszembe jutott, hogy háromnegyed órával korábban éppen az első helyezett előtt pár méterrel futottam át a célkapun: csakhogy amikor ő már végzett a félmaratoni távval nekem még hátravolt egy teljes kör (7 km). Mégsem éltem meg csalódásként a dolgot, hiszen valljuk be, nem ugyanabban a ligában versenyzünk, még ha ugyanazon a pályán is futunk.
Jól látszik, hogy én értem be előbb, mégse szakíthattam át a célszalagot
Orsival együtt vettünk részt az első budaörsi futófesztiválon: ő váltóban én egyéniben indultam. Az ígéretesnek tűnő verseny szervezése az elején kicsit döcögött: háromszor kellett sorba állnunk a rajtszámokért, három különböző napon. A végére szerencsére minden összeállt és volt rajtcsomag, színpad, bemelegítés, hangos műsorközlő és meglepően sok és gazdagon felszerelt frissítőpont pomponlányokkal. Én megelőlegezem a négyes fölét a szervezőknek.
Egyéni rekord döntésre készültem, szerettem volna 1:44:32-ön belül futni a félmaratont. Ez sajnos elmaradt, a végén 1:45:25-öt mutatott az óra, mégse vagyok elégedetlen, hiszen a pálya az egyik legnehezebb pálya volt, amin eddig futottam: 3 kört kellett megtenni Budaörs belvárosában, de ez a háromszor hét kilométer igazán változatosra sikeredett. Volt alattomos emelkedő, éles visszafordító, rövid, ámde annál meredekebb kaptató és ennek megfelelően meredek lejtő, ahol nem lehetett teljesen elengedni magad. Egy kis szakaszon még macskaköves, rossz minőségű úton is kellett futni.
"Csak három kör, apu!"
Az első kör talán túlságosan is gyorsra sikeredett, 4 perc 40 másodperces átlag ezreseket futottam. Erősnek éreztem magam és nagyon jól esett, hogy a kör végén láttam fiamat, Benedeket Gábor nyakában ülve buzdítani. A második körre aztán kisütött a nap, hirtelen meleg lett, szakadt rólam a víz, ami az eredményemre is kihatott. Itt még úgy gondoltam, simán meglehet az egyéni rekord, hiszen amit az előző körben időben hoztam, azt most még nem veszítettem el, csak ezt a tempót kell tartanom és minden rendben lesz. Aztán a harmadik körben már éreztem, hogy nem bírom tartani a saját magamnak diktált tempót. Fokozatosan lassultam, felőrölt a hullámvasút szerű pálya. Az Orsitól kapott varázspirula (nyugi, csak szőlőcukor volt) se tudott jelentősen lendíteni a teljesítményemen. A végén még sikerült egy éles kőre lépnem, ami kellemetlen vérhólyagot okozott a lábamon.
Le-föl, le-föl - így nézett ki a pálya szintrajza
Végül összesítésben a 90. helyen értem célba, 274 induló közül. Elégedett lehetek, hiszen nem köröztek le és a kezdeti szervezési nehézségek ellenére egy jó versenyen vehettem részt. Orsiéknak is jól sikerült a verseny: a Dórival és Gáborral felálló csapat a 20. helyen zárt a 46 induló közül.
Ha az eredményem nem is, a playlistem metálos volt
Úgy gondolom jövőre ismét itt leszünk, most már tudva, hogy mire is készülünk. Ha egyéni félmaratoni rekordot nem is, de az egyéni pályarekordomat igyekszem majd megdönteni.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése